|
Richer Zsolt vagyok, a Vom Haus Richer Német Juhászkutya kennel tulajdonosa. 1968-ban születtem Budapesten, 2 fiúgyermek boldog apukája vagyok. Feleségemmel, Évivel 22 éve élünk együtt, és elmondhatjuk magunkról, hogy "megszállott" kutyás család vagyunk.
Az úgy kezdődött, hogy már pici gyerekként is őrületesen vonzódtam a kutyákhoz. Sajnos a társasházunk lakószerződésében ki volt kötve a kutyatartás tilalma, így csak plátói szerelem maradt a dolog.
20 éves koromban, mikor összeköltöztünk a párommal valóra vált az álom, hiszen Évinek volt egy Artúr névre hallgató keverék kutyusa, aki mellett végre a gyakorlatban is elsajátíthattam a "kutyázás tudományát".
A tabáni kutyasétáltatások alatt alkalmam volt rengeteg fajtával megismerkedni, de a Német Juhászkutyák intelligenciája tette rám a legmélyebb hatást. Hosszas mérlegelés után (a X. emeleten laktunk egy társasházban) úgy döntött a család, hogy a séta közben megismert ordas szuka gazdájától elfogadjuk a nekünk szánt ajándék kölyköt. Már 2 hetesek voltak a picik, ki is választottunk egyet, mikor bombaként robbant a hír, hogy Évi terhes, így fájó szívvel, de le kellett mondanunk a kölyökkutyáról.
Balázs után 3 évvel megszületett Csabi fiunk is, és mikor végre a lakótelepi környezetből kiköltöztünk Érdre egy kertes házba, beindulhatott a "kutyaprojekt". A Német Juhászból persze megint nem lett semmi, mert a pici gyerekek mellé gy "óvó nénit" akartunk, így a választásunk a Szentbernáthegyi fajtára esett. Szuszikánk 12 boldog évet élt le velünk, 2 alma született.
A kedvességével, a jóindulatával, a szelídségével örökre a szívünkbe lopta magát. 2005 januárjában költözött át a szivárványhídon túlra.
Tudtuk, hogy szívünkben a gyászt csak egy új családtag, egy kölyökkutya tudja enyhíteni, ezért el is kezdtük rögtön a megfelelő kiskutyát keresni. Immár nem férhetett hozzá kétség, hogy kizárólag a Német Juhászkutya jöhet szóba. A hosszas piackutatás végül Szentmártonkátára vezérelt minket, ahol Varga Tibor Róbert tenyészetéből hazahoztuk Zazikánkat.
Fél évesen kezdtem kijárni vele az Eb-Dorádó kutyaiskolába, ami mára második otthonommá vált. Az ott kapott szakmai segítséggel kezdtem bele a kutyakiképzés elsajátításába majd a tenyésztésbe.
Mivel nálunk a kutya családtag, aki maximális törődést és odafigyelést kap, szabadon járhat-kelhet mindenhol, ezért 2-3 kutyánál több valószínűleg soha nem fog szaladgálni az udvarunkon. Így a tenyészetünk is csak "minitenyészet" marad. A kölykök ellátására és nevelésére így annál több energia és idő jut.
Reményeim szerint így sikerül majd megvalósítanom a célomat: "szép és jó" kiskutyák tenyésztését, nevelését. A párosításnál is ez lesz mindig a szempont, mely vezérel, sem a küllem, sem a vézen terén nem engedni a '48-ból.
Hát így...
Az úgy kezdődött, hogy már pici gyerekként is őrületesen vonzódtam a kutyákhoz. Sajnos a társasházunk lakószerződésében ki volt kötve a kutyatartás tilalma, így csak plátói szerelem maradt a dolog.
20 éves koromban, mikor összeköltöztünk a párommal valóra vált az álom, hiszen Évinek volt egy Artúr névre hallgató keverék kutyusa, aki mellett végre a gyakorlatban is elsajátíthattam a "kutyázás tudományát".
A tabáni kutyasétáltatások alatt alkalmam volt rengeteg fajtával megismerkedni, de a Német Juhászkutyák intelligenciája tette rám a legmélyebb hatást. Hosszas mérlegelés után (a X. emeleten laktunk egy társasházban) úgy döntött a család, hogy a séta közben megismert ordas szuka gazdájától elfogadjuk a nekünk szánt ajándék kölyköt. Már 2 hetesek voltak a picik, ki is választottunk egyet, mikor bombaként robbant a hír, hogy Évi terhes, így fájó szívvel, de le kellett mondanunk a kölyökkutyáról.
Balázs után 3 évvel megszületett Csabi fiunk is, és mikor végre a lakótelepi környezetből kiköltöztünk Érdre egy kertes házba, beindulhatott a "kutyaprojekt". A Német Juhászból persze megint nem lett semmi, mert a pici gyerekek mellé gy "óvó nénit" akartunk, így a választásunk a Szentbernáthegyi fajtára esett. Szuszikánk 12 boldog évet élt le velünk, 2 alma született.
A kedvességével, a jóindulatával, a szelídségével örökre a szívünkbe lopta magát. 2005 januárjában költözött át a szivárványhídon túlra.
Tudtuk, hogy szívünkben a gyászt csak egy új családtag, egy kölyökkutya tudja enyhíteni, ezért el is kezdtük rögtön a megfelelő kiskutyát keresni. Immár nem férhetett hozzá kétség, hogy kizárólag a Német Juhászkutya jöhet szóba. A hosszas piackutatás végül Szentmártonkátára vezérelt minket, ahol Varga Tibor Róbert tenyészetéből hazahoztuk Zazikánkat.
Fél évesen kezdtem kijárni vele az Eb-Dorádó kutyaiskolába, ami mára második otthonommá vált. Az ott kapott szakmai segítséggel kezdtem bele a kutyakiképzés elsajátításába majd a tenyésztésbe.
Mivel nálunk a kutya családtag, aki maximális törődést és odafigyelést kap, szabadon járhat-kelhet mindenhol, ezért 2-3 kutyánál több valószínűleg soha nem fog szaladgálni az udvarunkon. Így a tenyészetünk is csak "minitenyészet" marad. A kölykök ellátására és nevelésére így annál több energia és idő jut.
Reményeim szerint így sikerül majd megvalósítanom a célomat: "szép és jó" kiskutyák tenyésztését, nevelését. A párosításnál is ez lesz mindig a szempont, mely vezérel, sem a küllem, sem a vézen terén nem engedni a '48-ból.
Hát így...
"A" alom (1 kan , 3 szuka)
születés: 2007. május 31.
"B" alom (5 kan, 5 szuka)
születés: 2010. június 22.
születés: 2007. május 31.
 Réti Csikasz Nera |
+ |
 Haus Haris Greif |
"B" alom (5 kan, 5 szuka)
születés: 2010. június 22.
Réti Csikasz Nera |
+ |
 Tárnoki-Felvigyázó Quando |
Jelenleg nincs eladó kiskutyánk.
Képeink a Gallery.Site-on:
Videóink a YouTube-on:
Ahol kutyáink okosodnak:
Ahova tartozunk:
Ahol kutyáink egészségére vigyáznak:
Amit kutyáink esznek:
